A szeptembert és az októbert Olaszországban, Bolognában töltötte a 17 éves röplabdázó és modellkedő kaposvári Maronka Edina, február közepén pedig Hongkongba repül.
– Az előző bajnoki évadban az Újpest leigazolta Demcsák Zsuzsát, aki egyben a Magyar Röplabda Szövetség arca is volt. Az 1. MCM-Diamant Kaposvári Egyetem NB I-es csapatának is lesz saját arca?
– Azért itt még nem tartunk – mondta a 17 éves Maronka Edina. – Igaz, hogy időnként a nagycsapattal együtt edzek – már amikor itthon vagyok –, de hogy a tagja is legyek, arra még várni kell.
– Hogy kezdődött a sportpályafutása?
– Kecskeméten születtem, majd kétévesen Nagyatádra kerültem. Hatéves koromban kezdtem úszni, miközben atletizáltam is. Négy esztendővel később aztán Kaposvárra költöztünk, ahol még jó egy évet úsztam, majd fél évet vízilabdáztam.
– Hogy jött a képbe a röplabda?
– Mivel a szemem állandóan begyulladt, így sajnos búcsút kellett vennem a medencék világától. A Zrínyi iskolában negyedikes voltam, amikor – mivel kellően magasra nőttem – Schleglné Krehán Ágnes többször is megkeresett, hogy ugyan próbáljam már én is ki ezt a szép sportágat. Amikor aztán ötödik osztályos lettem, kötélnek álltam.
– S nem bánta meg.
– Így igaz. Nagyon jó csapatba kerültem, s most már a hetedik éve röplabdázom.
– A legjobb eredményei?
– Még a Zrínyivel 2008-ban megnyertük a IV. korcsoportos országos amatőr diákolimpiát, tavaly pedig a Munkácsy Mihály Gimnáziummal ezüstérmesek voltunk az V. korcsoportosok mezőnyében; itt engem választottak meg a csapat legjobbjának. Az idén nyáron Franciaországban rendezett középiskolás világjátékok is örök élmény marad.
– Nem lehetett rossz társaság, lévén annak a csapatnak többen is tagjai az 1. MCM-Diamant Kaposvári Egyetem NB I-es együttesének.
– Récsei Ágnessel, Duduka Ingriddel, Szarka Viviennel, valamint a liberó Fáth Kingával és Schrauff Júliával játszottam együtt.
– Azt mindig is tudtuk, hogy a röplabdás lányok csinosak és vonzóak.
– Tavaly augusztusban részt vettem az Elite Model Look Presented by Glamour versenyen, ahol bekerültem a döntőbe a legjobb tizenöt közé.
– Hát így lesz a Rozogából bombanő.
– A Zrínyiben viszonylag rövid idő alatt nagyot nyúltam, s amolyan sete-sután mozogtam. Schleglné Krehán Ágnestől kaptam a Rozoga nevet, s azóta is így ismernek és szólítanak.
– Min akadt meg a tekintetük a zsűri tagjainak?
– A főszervező, Kajdi Csaba azt mondta, hogy érdekes arcom van és hosszú lábaim.
– Gyorsan megindult azon a bizonyos ranglétrán; a szeptembert és az októbert már a napfényes Itáliában, Bolognában töltötte, ahol katalógus-fotózáson vett részt. Egyedül utazott?
– Igen, bár anyukám nagyon féltett, s most már roppant büszke rám. Amikor már teljesen felmérte a terepet, s meggyőződött arról, hogy semmi bajom nem eshet, csak akkor mert elengedni.
– A kívülálló számára a modellvilág csupa fény és csillogás.
– Én is egészen addig azt hittem, amíg bele nem csöppentem.
– Kicsit konkrétabban?
– Kőkemény világ ez. A ruhákat és a cipőket hozzák, de az egyáltalán nem számít, hogy hányas lábad van. Nekem például 41 és feles, de mindig 39-es cipőt kellett felhúznom.
– Hogy sikerült?
– Beolajoztam a lábam, s addig erőltettem, míg valahogy nagy nehezen csak belepréseltem.
– Gondolom, volt, akinél elszakadt a cérna…
– Többen voltunk magyarok, s egy szobában laktunk. Igen, előfordult, hogy besokalltunk. Amikor például arról volt szó, hogy melyikünk takarítson. Merthogy azt is nekünk kellett…
– Rövidesen újra repülőre ül.
– Február közepén Hongkongba megyek, ahol három hónapot töltök majd el.
– Utána pedig jönnek a vizsgák, merthogy két éve már magántanuló a Munkácsyban. Elnézőek a tanárok a modellkedő Maronka Edinával?
– Soha nem voltak azok, s gyanítom, hogy nem is lesznek. Az utolsó betűig bevasalnak rajtam mindent.
– Amióta modellkedik, gyakrabban megfordulnak Ön után az erősebbik nem képviselő?
– Nem tudom, mert van – pontosabban volt – egy barátom, s mellette nem igazán tekintgettem hátra. Egyébként meg nem az a társasági fajta nő vagyok. Amióta külföldre járok dolgozni, csak az igazi barátnőim maradtak meg.
– Vagyis a csapattársai.
– Hát ezért is edzek velük, s mondjuk nem egy fitneszterembe járok el. Szeretek röplabdázni, jó a társaság, jó hangulatúak az edzések. Na és ott van Simonné Kutas Zita néni, aki nemcsak a sportban, hanem minden másban is nagyon sokat segít.
– Jövőre érettségizik.
– Sokféle terv forog a fejemben. Ami biztos, hogy egyetemen szeretnék tovább tanulni, s jó lenne külföldön is kipróbálni magam.
– Ha jövőre a 18. születésnapján bejelentkezne egy férfimagazin?
– Nincs az a pénz, amiért rá tudnának venni, hogy vetkőzzem le. Biztos, hogy ez kimarad az életemből.
Fenyő Gábor/Sonline