Minden szempontból történelmi szezont zárt csapatunk, hiszen a Magyar Kupában megszereztük történelmünk első érmét, hiszen a bronzéremért folytatott csatában legyőztük az UTE együttesét. De az odáig vezető út sem volt egyszerű, hiszen a legnehezebb ágról jutottunk be a négyes döntőbe.
A címvédő Vasas Óbudát kellett búcsúztatnunk ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen a legjobb négy közé jutásra. Megoldottuk, nem is akárhogyan, hiszen a fővárosban, aranyszettben tudtuk kiharcolni a final fourt. A lányok olyan lelkierőről tettek tanúbizonyságot, mely tiszteletet parancsolt a többi gárdától.
Aztán jött a magyar bajnoki rájátszás, ahová a harmadik helyen jutottunk be, az első lépést az MTK Budapest elleni párharc jelentette, mivel a nemzetközi kupában is érdekeltek voltunk, így csak három meccsre tudtunk tervezni. Kockázatos volt, de bejött, miután a Szerencsés-Miklai Zsanett-tel felálló budapestieket 3–0-ás összesítésben múltuk felül.
Közben volt egy centercserénk, a szakmai vezetés úgy döntött a szerb Dubravka Djuricsot az ukrán-azerbajdzsáni Olena Kharchenkóval helyettesíti. A húzás eleinte bejött, sajnos azonban később kiderült, a centerre nem tudtunk számítani, így elköszöntünk a sportolótól, aki hazautazott.
De ekkor sem tört meg a lányaink lendülete, hiszen a fináléért folytatott ütközet első meccsén elvettük a Békéscsaba pályaelőnyét. Sajnos végül a viharsarkiak kerültek ki győztesen a sorozatból, de egyáltalán nem vallottunk szégyent, sőt… Végig méltó ellenfelei voltunk a BRSE alakulatának, a játékosaink az utolsó leheletükig harcoltak a döntőért.
A bronz csata is végig kiélezett, a téthez méltó nagy izgalmakat és színvonalas összecsapásokat hozott. Az első és a negyedik felvonástól eltekintve – amikor is simán, 3–0-ra diadalmaskodtunk előbb itthon, majd idegenben – szinte minimális volt a különbség a két alakulat között. A vége is tartogatott még drámát, hiszen úgy tűnt, az óbudaiak a Folyondár utcában le tudják zárni a párharcot, ám ehhez volt egy-két szava a lányainknak, akik ismét bebizonyították, egyetlen pillanatra sem adják fel a harcot. A mindent eldöntő ütközet a Vasasé lett, mondanunk sem kell 3–2-es végkifejlettel. Ennek ellenére jár a kalapemelés a röplabdázóinknak, akik kihozták magukból a maximumot.
A nemzetközi porondon is feltettük, elhelyeztük magunkat azon a bizonyos röplabdás térképen. Első magyar csapatként bejutottunk a legjobb négy közé, ráadásul a Kaposvár Arénában rendezett buborék-rendszerű tornán tettük mindezt. A fináléba sajnos nem kerültünk be, de bezsebeltük történetünk első nemzetközikupa-érmét, öregbítve ezzel a csapat, a város, a megye és az ország hírnevét.
Egy szóval, történelmi tetteket hajtottak végre a játékosaink ebben a szezonban, tettek egy olyan lépést előre, mellyel beírták magukat és a Diamantot is a hazai és a külföldi évkönyvekbe is. Nyilván alakulhatott volna másként is, ha…, de mint tudjuk a sportban nincs ha. Mi pedig száz százalékosan elégedettek vagyunk és emellett büszkék is a csapatunkra. Azt tűztük ki célul, hogy ott legyünk a legjobbak között, s ezt sikerült túlteljesíteni, hiszen nemcsak, hogy ott vagyunk, hanem ostromoljuk az elitet.
Ezúton is köszönjük a támogatóinknak az egész éves segítséget: az 1. Magyar Cukor Manufaktúrának a Schneider Csoportnak, a Dorottya Bisztrónak, a Hotel Dorottyának, a La Prima Trattoriának, a Fitness Arénának.
Külön köszönet jár Kaposvár Megyei Jogú Városnak, mely nélkül nem tartanánk ott, ahol jelenleg vagyunk. Önzetlen segítségük hozzájárult ahhoz, hogy a legjobbak közé emelkedjünk, Köszönjük, Kaposvár!
A szurkolóink is fantasztikusak voltak, sajnos nem lehettek végig velünk a Kaposvár Arénában és idegenben sem tarthattak velünk. De így is éreztük a szeretetüket, az odaadásukat és a bátorításukat. Nektek is nagy hálával tartozunk, s reméljük a következő szezontól újra együtt élhetjük meg a csapatunk szép sikereit.